Mondd meg Cukrom

Published on október 6th, 2017 | by adminisztrator

0

Futósztárként sem tagadhatja le, hogy nő

Befejeztem az E-bookomat /cukorbetegség, pm, IR, PCOS/ témakörben, majd egy hirtelen döntéssel úgy határoztam, hogy indulok egy 81 km-es futóversenyen. Eddig a döntésig azért nem futottam többet heti 5 óránál, mert nem tudtam átcsoportosítani a feladataimat. Most kénytelen vagyok, a verseny miatt, de hogy ne legyen minimális „lelkiismeretfurdalásom” sem, hogy időt veszek el a munkámból, megint kitaláltam valamit. Hasznos dologra használnám fel ezt a „kieső” időt, amivel értéket adok Nektek. Olyan témakörben szeretnék kutatni, amihez általam nagyrabecsült edzők, futók, és hobbifutók „titkaira” szeretnék fényt deríteni. Egy ízig-vérig „nőből” adok kis ízelítőt neked- a szakmai részt megtartom a könyvembe- a maga érzékenységével, finomságával, és persze utolérhetetlen eredményeivel.
Pár szó Vincze Zsófiról
Zsófit egy 6 órás futóversenyen láttam először- mit mondjak? A 6 órát végigmosolyogta, kecsesen, gyönyörűen mozgott, és meg is előzött. Élmény volt nézni őt. Aztán véletlen találtam rá a blogjára, amit folyamatosan követek azóta. A mottója: „Nem a futásért élek, a jó életért futok”.
„Nem a futásért élek, a jó életért futok”- megmagyaráznád ezt, Zsófi?
Egyszerű, mit keres mindenki? A boldogságot. Én speciel hozzátenném, hogy a tartós boldogságot, ami egyben egyfajta biztonságérzetet és hosszútávú gondolkodást ad. Nekem, annak idején a futás adott egy mankót, ami által jobbak lettek a napjaim, nem véletlen, hogy sok szenvedélybeteg kezd el ésszel vagy anélkül sportolni. Akár a futás akár más sport is lehet egyfajta drog, én is drogos vagyok, kell a napi adag. De egy bizonyos mérték felett ez sem épít, hanem ugyanúgy romba dönt. Túledzettség, sérülés kiégés, család, barátok hanyagolása…
Hamar rájöttem, hogy a futás (mint ahogy sok más), nem maga a megoldás hanem egy eszköz. Ha problémám van (ha nem), elmegyek futni de, nem azért, mert a futásba menekülök, hanem hogy kitisztítsam az elmémet, levezessem a feszültséget, megoldást találjak a problémámra és erőt ahhoz, hogy felülkerekedjek a nehézségeimen.
A blogod /runbabyrun.blog.hu/ számomra legnagyobb erénye, hogy a lelkedből írsz-nincs benne semmi megjátszás, teljesen tárgyilagosan, lecsupaszítva írsz le mindent. A versenyeken, edzéseken átélt dolgokról éppen úgy, mint a magánéletedről. Mintha önmagam gondolataival találkoznék sokszor. Annyira őszinte minden gondolata a blogodnak, hogy felmerült bennem többször is, hogy nem is nekünk írod elősorban, hanem magadnak, szinte naplózva érzéseidet. Jól érzem?
Magamnak kezdtem el írni fél évvel azután, hogy elkezdtem futni egyik napról a másikra. Ez alatt a fél év alatt annyira megfordult velem a világ, annyi mindent felfedeztem, annyival jobban éreztem magam, hogy nem akartam elengedni az emlékeket, kellett egy platform. Ugyanekkor találtam ki azt a célt (Ultrabalaton párban), ami egyértelműen az ultrafutás felé vette az irányt, és ehhez pedig fontosnak tartottam az odavezető út megélésének dokumentálását.
Kedvelem a közvetlen stílust, nem szeretem a finomkodást, vagy amikor valami nem egyértelműen fogalmaz. Ugyanakkor nem próbálok megfelelni senkinek. Ettől függetlenül inkább kialakult bennem egy felelősségérzet a követőim iránt, így törekszem arra, hogy amit leírok, az hiteles legyen.
Nagyon megragadt bennem, amikor egyszer azt írtad a blogodat, hogy híztál 2 kg-ot, és ha azt leadod, akkor minden csodás lesz. Idézem: „vagyis nem minden, hanem az én alakom, ami egy nőnek a MINDEN”. Nemcsak az arcod gyönyörű, hanem az alakod is, ebben megerősíthetlek. Futóként, nem nőként tekintve magadra mennyit számít egy-egy versenyen pár kg plusz? Te hány cm magas vagy, és mit lőttél be ideális súlynak a futáshoz?
48-49 kiló közt érzem ideálisnak magamat, ami azt jelenti, hogy erős vagyok, de nem cipelek fölösleges súlyt. Ez kevésnek tűnik leírva, de talán az a magyarázat, hogy nagyon könnyű és törékeny csontozatú vagyok. Nemcsak a futás miatt fontos a versenysúlyom megtartása, hanem mert így tetszem magamnak. Sok mindent elfogadok az alakommal kapcsolatosan, de az, hogy mekkora a súlyom, az az én döntésem és önfegyelmem kérdése.
Igen, ilyen egyszerű, tiszta, mint az élet. Ami rajtad múlik, az döntés és önfegyelem kérdése.

Dr. Csábi Bettina

Bajnokok Életmód

Kulcsszavak: , , , , , , , , , , , , ,


About the Author



Back to Top ↑
  • cukrom.hu_webshop
  • Facebook Cukrom.hu

  • Cukrom Instagram