A diabetes mellitus alapja a szervezet komplex anyagcserezavara, melynek lényege, hogy a szervezetben inzulinhiány alakul ki vagy azért, mert kevesebb termelődik abból, vagy a szervezet elveszti az érzékenységét a termelődött inzulin iránt.
Ez közvetlen módon magas vércukorszintet eredményez, mely több lépcsőn keresztül sokszervi károsodáshoz vezet.
A cukorbetegség és a csontritkulás összefüggése
Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek esetében alacsonyabb csontsűrűség értékeket mérhetünk, és ez különösen igaz akkor, ha a cukorbetegség már több mint 5 éve fennáll. Egy norvég felmérés alapján a cukorbeteg nők körében hétszeres a csípőtáji törések rizikója a nem cukorbeteg nőkhöz képest.
A fokozott csontvesztés magyarázatára többféle teória is létezik. Az inzulinszerű növekedési faktor és egyéb gyulladásos fehérjék befolyásolják a csontok ásványi anyagcseréjét. Az 1-es típusú cukorbetegség fiatal életkorban jelentkezik, amikor még a csonttömeg növekedne. Ezek a betegek azonban eleve alacsonyabb csúcs csonttömeget érnek el, mely szintén rizikót jelent a csontritkulás kialakulására. A 2-es típusú cukorbetegek esetében inkább az esések rizikójának és a törések számának növekedésével és az ezzel járó inaktivitással magyarázható a csontritkulás betegség gyakoribb előfordulása.
Mi befolyásolhatja a cukorbetegek esetében az elesések számát?
Látással összefüggő faktorok: szemfenék éreltérések – diabeteses retinopáthia szürke hályog – cataracta hipoglikémiás rosszullét Járással, egyensúly megtartásával összefüggő faktorok: perifériás idegbántalom – neuropáthia lábfekélyek sűrű vizelési inger (főleg éjszaka) idegi reflexek kiesése Megfigyelhető az is, hogy a csontvesztés mértéke annál nagyobb, minél rosszabb az anyagcsere, minél kevésbé kontrollált a vércukorszint. A fenti eltérések sajnos a terhességi cukorbetegség (gesztációs diabetes) esetén is jelen vannak. Megfigyelték kis betegszámú vizsgálatokban, hogy a szülést követő 3 hónapban a betegek 40% -nál volt mérhet (DEXA vizsgálattal) csontsűrűség csökkenés. Az idősebb anyai életkor további fokozott rizikót jelent erre nézve.
Mit tehetnek a cukorbetegek, hogy megelőzzék a csontritkulást?
A csontsűrűség mérése és követése 65 év felett, illetve a fokozott rizikójú betegeknél alapvető Biztosítani kell a megfelelő kálcium és D-vitamin bevitelt.
Az igény hasonló, mint a nem cukorbeteg felnőtt emberek esetében − napi 1200 mg elemi kálcium és napi 400-800 nemzetközi egység D-vitamin. Amennyire a lehetőségek adottak, meg kell előzni az eleséseket! Ez részben a megfelelő életkörnyezet kialakításával, a mozgáskultúra fejlesztésével, részben pedig a cukorbetegség szoros kontrolljával érhető el. A rendszeres tornát folytató és a csípővédőt viselő betegek körében 60%-kal lehet csökkenteni a csípőtáji törések rizikóját.
Fontos a fizikai aktivitás
A fizikai aktivitásnak számtalan pozitív hatása van (de természetesen csak a szakember által ajánlott, nem túl megterhelő gyakorlatoknak): csonttömeg növelése, izomerő növelése által az elesés kivédése, fájdalomcsillapító hatás a kompressziós csigolyatörések alkalmával, testsúly csökkentése, inzulinrezisztencia csökkentése, étkezés utáni vércukorszint csökkentése.
A csontritkulásban szenvedő betegeknél a gyógyszeres kezelést illetően ugyanazokat a szereket használjuk, mint a nem cukorbetegeknél. A biszfoszfonát csoportba tartozó szerek, melyek gátolják a csont lebontását, a leggyakrabban alkalmazott készítmények. Ezek közül az alendronátokról kimutatták, hogy 1-es típusú cukorbetegekben 24 hónap alatt 36%-kal csökkentette a betegek napi inzulinszükségletét. Valójában a terápiát egyénre szabottan kell megtervezni, figyelembe véve az összes társbetegséget is. Elmondhatjuk tehát, hogy a cukorbetegeknél a csontritkulás rizikója nagyobb az azonos életkorú, nem cukorbeteg, egészséges egyénekhez képest. Nem elégedhetünk meg azonban a csontsűrűség vizsgálat eredményével, komplex anyagcsere- és vércukorkontrollra, továbbá törésmegelőző óvintézkedésekre is szükség van.
Forrás: webbeteg.hu
Kategóriák