Főképp a 2-es típusú cukorbetegségben gyakran figyelhetők meg jellegzetes vérzsír-eltérések. Ezek a kóros értékek már a cukorbetegség felfedezése előtt is kimutathatók, és döntően a sejtek inzulinrezisztenciájának következményei.
Mindezeket figyelembe véve, azok a betegek, akik igazolt érbetegségben (szívkoszorúerek, agyi erek, végtagi verőerek szűkülete) vagy a kockázat szempontjából ezzel egyenértékű betegségben (2-es típusú cukorbetegség ill. metabolikus szindróma) szenvednek, az ún. nagy rizikójú csoportba tartoznak. E betegek esetében az elérendő össz- és LDL-koleszterinszintnek a 4,0 mmol/l, ill. 2,5 mmol/l-es érték alá kell kerüljön.
További célkitűzés, hogy a szérum trigliceridszint 1,7 mmol/l alatt, a HDL-koleszterin szintje pedig férfiaknál 1,1 mmol/l, nőknél 1,3 mmol/l felett legyen. A szív-érrendszeri megbetegedésben szenvedő cukorbetegek különösen nagy kockázatú betegcsoport, ezért esetükben még szigorúbb felső LDL-határértéket (<1,8 mmol/l) adnak meg kezelési célként.
Természetesen a betegnek is figyelnie kell a vérkép ezen értékeit, és fegyelmezett életmóddal, a kezelések betartásával törekednie kell, hogy vérzsír-adatai valóban a biztonságos tartományba essenek. Az ehhez kapcsolódó kezelés előírása azonban már az orvos feladata.
Diéta vagy gyógyszeres kezelés?
Vérzsír csökkentő kezelési módszerek: A kezelést étrendi és életmódbeli változtatásokkal érdemes kezdeni, s ha ezekkel a módszerekkel néhány hónap alatt nem sikerül a célértékeket elérni, akkor gyógyszeres terápia beállítása is elkerülhetetlenné válik. Kivételt képeznek a különösen veszélyeztetett betegek, náluk az életmód-változtatással együtt azonnal el kell indítani a gyógyszeres kezelést is.
A kiváltó okok cukorbeteg embereknél
Elsődleges megelőzésként 2-es típusú cukorbetegeknek aszpirint szoktak javasolni az alábbi szív-érrendszeri rizikófaktorok fennállása esetén (a rizikófaktorok kezelése mellett): 40 év feletti életkor, szív-érrendszeri betegség előfordulása a családban, dohányzás, magas vérnyomás, magasabb vérzsír-értékek, normálisnál nagyobb mértékű albumin ürítése vizelettel. A gyakorlatban a 40 év feletti cukorbetegeknél aszpirin-kezelés indokolt, és alkalmazása javasolt metabolikus szindrómában szenvedő betegekben is.
A cukorbetegeknél zsíranyagcsere-problémában az elsődleges cél az LDL-koleszterin-szint 2,5 mmol/l-s érték alá csökkentése. Ez a cél általában statin-készítményekkel jól elérhető. Azokban az esetekben, amikor az LDL-koleszterin szintje a kívánt határokon belül van, a HDL-koleszterin alacsony és a triglicerid-szint kifejezetten magas (ez a 2-es típusú cukorbetegségben gyakori eltérés), első kezelésként a betegek fibrátvegyületet kapnak. Erre elsősorban a 4,5 mmol/l szintetmeghaladó szérum triglicerid-szint mellett kerül sor.
Kombinált gyógyszeres kezelés
Azokban az esetekben, amikor egyetlen fajta gyógyszerrel nem érhető el a megfelelő vérzsírszint, akkor a statinok vagy fibrátvegyületek eredményesen kombinálhatók a koleszterinnek a bélből való felszívódását gátló ezetimib gyógyszerrel. A statinok és fibrátok együttes alkalmazása növelné a máj- és izomkárosító mellékhatások előfordulását, míg az ezetimibbel kombinálva ez a veszély nem, vagy sokkal kisebb arányban fenyeget.
Forrás: macosz.hu