A cukorbetegek nyáron gyakran kerülnek döntési helyzetbe: meg merjenek-e kockáztatni akár egy rövidebb-hosszabb üdülést, nyaralást?
A diabetológusok szerint az e betegcsoportba tartozók – gondos előkészületek, az állapotromlás megelőzésére szolgáló szabályok betartásával – ugyanúgy élvezhetik a vakáció örömeit, mint egészséges társaik.
Mindent gondoljunk át és tájékozódjunk
A szükséges előkészületek jócskán függnek attól, hová – országon belülre, közeli, távoli, egzotikus (az európai időzónán kívül eső) országba –, hogyan (saját gépkocsi, turistabusz, vonat, repülő, hajó), mennyi időre (egy hétre vagy többre) szándékozik utazni a beteg; de attól is, hogy az otthonától távol töltött időre milyen programot tervez.
A körültekintő tervezéskor és az utazási előkészültekkor minden, a biztonságát szolgáló körülményről tájékozódnia kell.
Már az úti cél, illetve a nyaralás helyszínének kiválasztásakor is érdemes arról pontos információkat szerezni, hogy a kiszemelt üdülőhelyen biztosított-e orvosi ellátás, vagy a tervezett nyaralás helyszínén van-e mód a diétás étkezésekre.
Utazási előkészületek
Jóval – legalább egy hónappal – az indulás előtt ajánlatos fölkeresni a kezelőorvost, mert elengedhetetlen vele a – minden apró részletre kitérő – konzultáció.
Ha például földrészeket szándékozik átutazni a cukorbeteg, akkor lényeges, hogy az időeltolódás miatt megváltozó gyógyszerdózisról is tájékoztatást kérjen. A trópusi országokba tervezett utazás előtt, ahol gyakoriak a különféle járványos megbetegedések, ajánlatos védőoltások beadatása, de javasolt a hepatitisz A és B ellen védőké is. Ezzel kapcsolatban is fontos a kezelőorvos véleménye.
Különösen a külhoni tartózkodáshoz, utazáshoz, üdüléshez nélkülözhetetlen a betegség kezelésére vonatkozó orvosi dokumentáció beszerzése is, ugyancsak a kezelőorvostól. Míg a betegdokumentáció az esetlegesen szükséges gyors orvosi segítséghez lehet elengedhetetlen, addig az ún. igazolásra a légi utazáshoz van szükség, mivel csak ennek bemutatásával viheti fel a fedélzetre az inzulininjekciót, a pent (inzulintollat), a gyógyszereket, a glükagonszettet és a belövőkészüléket a beteg.
Az orvos–beteg találkozáskor a doktor a szükséges receptekkel is ellátja páciensét, biztosítva, hogy elegendő gyógyszer és önellenőrzéshez szükséges eszköz álljon rendelkezésére távolléte idején.
A „túlélőcsomagba” ugyanis mindig legalább kétszer annyi gyógyszert és a vércukor méréséhez szükséges eszközt (tesztcsíkot, ujjbegyszúrót, fertőtlenítőkendőt stb.) kell bekészíteni, mint amennyi itthon szükséges lehet. Az önellenőrző eszközök és a gyógyszerek egyik felét mindig a kézipoggyászban, kézi- vagy övtáskában helyezzük el, hogy kéznél legyenek, a másik részét pedig a poggyászban utaztassuk. Így ki lehet védeni annak a kockázatát, hogy ha például a poggyász valahol elkallódik, bajba kerüljön a beteg.
A diabéteszes személy „magánirata” ugyancsak hozzájárulhat ahhoz, hogy a világ bármely táján biztonságban érezze magát. Ez valójában egy kis kitűzőkártya, amelyen a magyaron kívül világnyelveken (legalább angolul), illetve a célország nyelvén is olvasható a „Cukorbeteg vagyok” mondat. Váratlan rosszullét esetén ez fontos információ a környezet számára, hogy a beteg minél hamarabb megkapja a szükséges és szakszerű orvosi ellátást. A kártyára érdemes még ráírni – kiváltképp, ha a betegség kezelése inzulin adását igényli – az alkalmazott gyógyszer nevét és típusát, mennyiségét, beadásának idejét; és baj esetén az értesíthető személy vagy szálloda, szálláshely nevét is címét, telefonelérhetőségét is.
Az úti patika összeállítása is az előkészületi tennivalók közé tartozik. Ebben a hasmenés, hányinger, fajfájás elleni, lázcsillapító tablettákon kívül a gombás/bakteriális bőrirritáció elleni, bőrpuhító krémnek éppúgy benne kell lennie, mint a vízálló sebtapaszt, s steril mull-lapot, gézt, fáslit, sebfertőtlenítőt tartalmazó elsősegély-felszerelésnek.
Dupla biztosítás, dupla biztonság
Amennyiben az úti cél az EU-s országok valamelyike (illetve Izland, Lichtenstein, Norvégia, vagy Svájc), akkor Európai Egészségbiztosítási Kártyát kell igényelni. Ennek birtokában számos egészségügyi ellátás ingyenesen vagy kedvezményesen vehető igénybe.
Fontos tudni azonban, hogy az EU-kártyával igényelhető szolgáltatások köre nem terjed ki a magánfinanszírozású egészségügyi intézmények ellátásaira, a vészhelyzeti hazaszállításra, ezért mindenképpen ajánlatos az úgynevezett „üzleti biztosítást” (azaz fizetős) baleset- és betegbiztosítást is megkötni, amely az utasokat érintő egészségproblémák (amelyeknek a cukorbetegeknél fennáll a kockázata) orvosi ellátásához nyújt fedezetet.
Utazás közben
A diabétesszel élőknek nemcsak a nyaralás alatt, hanem utazás közben is fontos az otthon megszokott módon gondoskodniuk magukról, odafigyelni a betegségükből adódó lehetséges problémákra, felkészülni elhárításukra.
A gyakran fáradságos utazás, a megszokott életritmus megváltozása ugyanis jelentősen megváltoztathatja az inzulinigényt is, ezért a megszokottnál is nagyobb figyelmet kell fordítani az önellenőrzésre és az gyógyszerezésre. Ehhez minden erre szolgáló eszköznek – vércukormérő, pótelemek, injekciós tűk, fecskendők, tesztcsíkok a vércukorszint méréséhez, aceton-tesztcsík, vércukornapló – kéznél kell lennie. A kézipoggyászban legyen keksz, szőlőcukor, esetleg gyümölcs, 100 százalékos gyümölcslé, arra az esetre, ha lezuhanna a beteg vércukorszintje.
Akár autóval, busszal, vonattal vagy repülővel utazik is, kiemelt figyelmet kell fordítania a gyógyszerek megfelelő tárolására, mivel a legtöbb gyógyszer hatásosságát – az inzulinét kiváltképp – rontják a szélsőséges hőhatások. Míg 30 Celsius-fok felett csökken, a repülő rakterében, a bőröndben akár meg is fagyhat. Ezt valamelyest meg lehet előzni, ha az inzulint hőszigetelő dobozban a ruhák közé csomagolja a beteg, illetve 30 fok felett hűtőtáskában helyezi el, vagy vásárol utazás előtt egy hűtőtokos utazótáskát.
A személygépkocsival utazóknak ügyelniük kell a hosszabb pihenők beiktatására. A kényelmes ruházat mellett a cukorbetegnek ügyelnie kell a lábára. Viseljen pamutzoknit, amely felfogja az izzadságot, kényelmes, fűző nélküli cipőt, hogy minél kevesebb nyomás nehezedjen a lábfejére.
A vonaton, turistabuszon ülők lábfejük körzésével, lábujjhegyre emelkedéssel, a lábak óránkénti átmozgatásával sokat tehetnek a trombózis kialakulása ellen. A vércukorszint normál időközönkénti ellenőrzése, a gyógyszerezés utazás közben is fontos, akárcsak a rendszeres folyadékpótlás.
A repülővel időzónákon átutazó, inzulinkezelésre szoruló cukorbetegek figyelmét a diabetológusok fel szokták hívni az időeltolódás és az inzulinadag közötti kölcsönhatásra. A nyugati irányba utazóknak – a meghosszabbodott nappallal számolva – nagyobb inzulinadagra lehet szükségük. Keletre utazáskor, a nappal megrövidülése miatt viszont ennek az ellenkezőjével, vagyis csökkentett dózissal kell számolni.
Célba érve
A láb érzészavaraival járó perifériás polineuropátiában (az előrehaladott cukorbetegségre utaló idegsérülés, amely megakadályozza a meleg, a hideg, a fájdalom vagy a tapintás érzékelését) érintett beteget az orvosok óva intik attól, hogy a forró homokban, a plázson, tengerparti kavicsain mezítláb sétáljon, de attól is, hogy úszólábbeli nélkül menjen be a vízbe, mert az idegkárosodás miatt nem érzi a kisebb kövek, apróbb üveg- vagy kagylóhéjdarabok okozta sérüléseket, amelyek nehezen gyógyuló, könnyen elfertőződő sebekké alakulhatnak.
A nyaraló, turistáskodó diabéteszesek többet mozognak, mint otthoni, megszokott környezetükben. A fizikai aktivitás lényegesen áthangolja a vércukorszintet, vagyis csökkenti az inzulinigényt. Fontos tehát ennek „követése” – önellenőrzéssel és gyógyszeradagolással.
Bár a vakáció a felszabadulás érzését adja, a cukorbetegek csak módjával „engedhetik el magukat” az étkezést, a társasági alkoholfogyasztást illetően. Az ötszöri étkezés betartása nyaraláskor is fontos. Egy-két nagyobb étkezés nem helyettesíti a rendszeres, de alkalmanként korlátozott mennyiségű szénhidrátfelvételt. Azt is tudni kell, hogy a szeszes italok kalóriában gazdagok, az édes borok, a sör, a pezsgő, a likőr, a konyak cukortartalma igen magas. Ennek ellenére a jól karbantartott diabétesz mellett nem tilos alkalmanként egy pohárka alkoholtartalmú ital elfogyasztása, ám a szájon át szedhető gyógyszerre szorulóknak könnyen megárt már a kis mennyiség is.
Erre is figyelj, ha cukorbeteg vagy!
- A légi utazás előtt érdemes a reptéren érdeklődni a cukorbetegek gyógyszerszállítására vonatkozó előírásokról. Egyébként – különösen hosszú, földrészeket átszelő repülőutak előtt – ajánlatos a járatot üzemeltető légitársasággal felvenni a kapcsolatot, így előre lehet egyeztetni az étkezésének idejét, és azt is, hogy milyen ételt szolgáljanak fel a betegnek.
- A külföldi nyaralás megtervezésekor figyelmet kell fordítani arra, hogy biztosítva lesz-e a megfelelő diétás étkezés. Csoportos utazás esetén érdeklődni kell a szervező irodánál, van-e mód meghatározott szénhidrát-tartalmú főétkezés(ek)re, valamint legalább megközelítőleg azonos időpontban történik-e az étkeztetés. Ha cukorbeteg-étrendre nincs lehetőség, ajánlatos teljes ellátás helyett a csak reggelivel vagy félpanzióval járó „à la carte” jellegű étkezés lekötése, illetve jó megoldás lehet a svédasztalos/büfé jellegű étkezés is, mert lehetőséget ad arra, hogy ki-ki az ízlésének megfelelő, ugyanakkor a megengedett szénhidrátmennyiséget is tartalmazó (de azt túl nem lépő) ételeket fogyassza.
- Az időzónákon történő átkelést követően már az érkezéskor többször érdemes megmérni a vércukorszintet, mert az időeltolódás túl magas vagy túl alacsony vércukorszintet is eredményezhet.
- Hajón vagy repülőn előfordulhat hányinger, szédülés. Ennek megelőzésére tanácsos az utazás megkezdése előtt az ezeket a kellemetlen tüneteket mérséklő vagy megelőző gyógyszert bevenni.
forrás: otvenentul.hu