A diabétesz az egyik legkorábban leírt betegség, melyet már az ókor tudósai is ismertek. Ahhoz, hogy a betegség két altípusát megkülönböztessék, több száz évnek kellett eltelnie. A 2-es típusú cukorbetegség napjainkra népbetegség lett.
Ez késztette vizsgálódásra Harold Himsworth brit orvost, aki 1936-ban először tett tudományos módszerekkel különbséget a cukorbetegség 1-es és 2-es típusa között. Az előbbit inzulinérzékeny cukorbetegségnek nevezte el, míg a másodikat inzulinra nem érzékeny cukorbetegségnek. Egy későbbi kutatás során felfedezték, hogy bizonyos cukorbetegek maguk is termelnek inzulint, bár nem elegendő mennyiségben, másoknak viszont nem képes erre a szervezete.
A 2-es típusú cukorbetegséggel sokáig nem tudtak mit kezdeni, csak az életmód megváltoztatását tartották követhető terápiás módszernek. Az első szájon át szedhető gyógyszereket az 1950-es években fejlesztették ki, és a hatásmechanizmusuk alapja a hasnyálmirigy stimulálása volt (így az több inzulint termelt).
Sokáig csak az életmód megváltozását tartották megfelelő terápiának a 2-es típusú cukorbetegség esetén
A 2-es típusú cukorbetegség a 20. század előtt ritka volt, afféle úri betegségnek tartották, mely a középkorú, élvezeteket hajhászó, nagyevő embereknél jelent meg a legtöbbször. Bár voltak bizonyos jellemző jelek (például a vizeletben található cukor), egyéb látványos tünetek nem társultak mellé, így nem is tartották feltétlenül kezelendőnek. (Ekkor még természetesen a cukorbetegség miatt kialakuló sejt- és szövetszintű problémákról, a szövetek roncsolódásáról semmit nem tudtak.) Azt, hogy a cukorbetegség mellé nagyon gyakran társulnak egyéb betegségek is, valamint a diabétesz növeli például a szív- és érrendszeri panaszok kialakulásának kockázatát, csak a 20. század második felében fedezték fel.
Az elmúlt évtizedekben elképesztő mértékben felgyorsult a 2-es típusú cukorbetegség terjedése, ráadásul a szakemberek szerint a betegek aránya tovább nő majd, egyes forgatókönyvek szerint rövid időn belül a népesség fele (vagy akár még nagyobb része) diabéteszes lesz. A cukorbetegség ezen típusát éppen ezért igazi civilizációs ártalomnak tartják, a kialakulása ugyanis nagyban függ a helytelen életmódtól és a nem megfelelő táplálkozástól.
Ezt az elméletet támasztja alá az a tény is, hogy a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása a fejlett nyugati országokban a leggyakoribb. Azokban a fejlődő országokban pedig, amelyek a hagyományos étrendről a nyugati típusú táplálkozásra tértek át, jól megfigyelhető a diabétesz ugrásszerű terjedése.
Forrás: www.hazipatika.com