Mondd meg Cukrom

Published on november 28th, 2018 | by adminisztrator

0

„Fogadd el magadat” felmentő kifogása vagy az önutálat megerősítése

Két szélsőség van, ha azt nézzük, hogy lehet megközelíteni a túlsúlyos embereket. Vannak azok, akik trágár kifejezésekkel teli önutálatot megerősítve ontják magukból az észt, táplálékkiegészítőket, étrendet, edzőruhákat, edzéstervet kínálva, folyamatosan fitness modellek képével reklámozva magukat, a másik pedig, akik a „fogadd el magadat” felmentő kifogása mögé bujtatnának mindenkit. Így persze ők is elég nagy követőtábort gyűjtenek maguk köré, mert a gyengék másik csoportja hozzájuk húz.
Holott egyik sem vezet hosszú távon megoldáshoz, mert ha elfogadom magamat kövéren, akkor azért nem mentesülök az alábbiak alól:
*.a felmérések szerint a munkaadók szívesebben alkalmaznak kevésbé pocakos alkalmazottakat, az egyetemekre pedig kevesebb elhízott diák nyer felvételt. Ezeket az elképzeléseket az óvodások is osztják, szerintük kövér társaik lusták, büdösek és piszkosak, de egyben butábbak és csúnyák (Forgács, 2004).
*Az elhízás tehát nem elfogadott, hiszen azt jelzi, hogy nem tudunk megfelelő kontrollt gyakorolni önmagunk fölött. Az önuralom hiánya kerül szembe a vágyott mezomorfikus testfelépítés ideáljával, melyhez olyan tulajdonságok tapadtak, mint kompetencia, kontroll, szexuális kívánatosság, én-tudatosság (Lukács és mtsai, 2007).
*Turner (1991) véleménye szerint a test olyan fontos felület, amelyen könnyen és nyilvánosan bemutatható a társadalmi státusz.
*Az elhízás rizikófaktor számos betegség vonatkozásában, a megfelelő életminőséghez igenis nélkülözhetetlen egy egészséges testsúly, és erőnléti állapot. Ennek kapcsán még 2 kutatást kiemelek:
*Azok az emberek, akik sportolnak, elégedettebbek testükkel (Hausenblas és Fallon, 2006). A rendszeres mozgás szintén pozitív irányba befolyásolja a külsővel való elégedettséget (Fallon és Hausenblas, 2005), feltételezhetően mivel a személy a sportolás hatására vékonyabbnak, rugalmasabbnak érzi testét (Béres és mtsai, 2013).
*Elsőként Glasser azonosította a jelenséget 1976-ban (idézi Blaydon és Linder, 2002; Terry és mtsai, 2004). Véleménye szerint pozitív addikcióként értékelhető a sportolás iránti magas szintű elköteleződés, hiszen inkább pozitív hozadékokkal jár, mind az egészségre nézve, mind az élettel való elégedettség tekintetében.
Itt a pont. Nem lufin felfújt pozitív önértékelésre van szükség, hanem REÁLIS önértékelésre, amit viszont meg kell teremteni.
Mi az énkép, miből áll össze? Ez kis kitérő, mely szükséges:
én-fogalom: „a személyes jellemzőkről alkotott egyéni meggyőződések összessége” (forrás: Szociálpszichológia – E. R. Smith; D.M Mackie)
• ideális-énkép: azon jellemzők összessége, amellyel rendelkezni szeretnénk
• aktuális-énkép: azon jellemzők összessége, amellyel úgy gondoljuk, hogy jelen pillanatban rendelkezünk
• az önértékelés: milyennek látom önmagam, mekkora az összhang (kongruencia) az ideális és az aktuális énkép között?
Szűkíteni tudom az ollót az ideális, és az aktuális énkép között. Visszatérve a hivatkozott kutatásra, hogy az edzés önbizalmat ad.
A reális önértékelésű ember tudja, hogy senki nem tökéletes, max. a számára fontos életterületeken törekedni lehet a tökéletes végrehajtásra-ebből sül ki a 80%-ban jól elvégzett munka.

Dr. Csábi Bettina

Kulcsszavak: , , , ,


About the Author



Back to Top ↑
  • Facebook Cukrom.hu

  • Cukrom Instagram