A hipoglikémia tünetei változatosak lehetnek, de a következők a legjellemzőbbek:
- gyengeség,
- éhségérzet,
- fáradtság,
- szédülés,
- hányinger,
- fokozott szívdobogás,
- látásproblémák,
- sápadtság, átmeneti eszméletvesztés,
- zavartság.
Az első hipoglikémiás eseményeket követően a betegek általában megtanulják, hogy melyek azok az apró tünetek, amelyekre figyelni kell. De van, amikor hirtelen, előjelek nélkül következik be a baj, és ez sokszor felkészületlenül éri a betegeket. Ez azért veszélyes, mert ha az inzulinnal kezelt cukorbeteg nem veszi észre a hipoglikémia jeleit, és nem látja el megfelelően magát: nem eszik szőlőcukrot, kockacukrot, vagy iszik cukros italt, akkor eszméletvesztés is kialakulhat.
Amikor az inzulinkezelés okozza a bajt
A hagyományos (humán) rövid hatású inzulinok általában 5–7 órás hatástartamúak és hatásmaximumuk nehezebben időzíthető a főétkezésekhez. Ennek megfelelően csak fix időpontban adagolhatók, mert az egymást követően adagolt inzulinok hatása összecsúszhat, a hatás megváltozhat, így a kórosan alacsony vércukorértékek (hipoglikémia) kialakulásának kockázata megnőhet. Az ingadozások miatt a betegek gyakran számolnak be arról, hogy vércukorértékeik hullámvasút-szerűen változnak.
Ezzel szemben a gyors hatású, modern inzulin(analóg)ok 3-4 órás hatástartamúak és a hatásmaximumot egy-másfél órán belül elérik. Ezeknél az inzulinoknál az adagolási időpont változtatható, mivel az inzulinbeadást követően azonnal étkezhet a beteg. Nincs átfedés az egymás után alkalmazott dózisok között, így kisebb lehet a kórosan alacsony vércukorszint kialakulásának kockázata is.
A hosszú hatású modern inzulin(analóg) hatástartama közel 24 óra, így napi egyszeri adagolással az alapanyagcsere inzulinigénye kielégíthető. A 24 órás egyenletes hatás következtében a hipoglikémia veszélye minimalizálható a hagyományos inzulinhoz képest. Különösen fontos, hogy az éjszakai és súlyos hipoglikémiák száma és kockázata csökkenthető ezen inzulinok alkalmazásával.
Forrás:diabetes.hu