Alapvető szempont, hogy e pálya a cukorbeteget életvezetésében, diabéteszének egyensúlyban tartásában ne gátolja, és az is igen fontos, hogy a szövődmények kialakulásának kockázatát lehetőleg mérsékelje. A cukorbeteg embernél is igen fontos, hogy a választott életpálya örömet okozzon, sikereket hozzon, meglelje benne személyiségének kiteljesedését, ugyanakkor ne okozzon a szükségesnél nagyobb mértékű feszültségeket, pszichés vagy fizikai megterhelést.
Nem tanácsolható munkák
Ennek megfelelően, a csupán életmódkezeléssel anyagcsere-egyensúlyban már nem végezhető, a rendszeres éjszakai munkarend, a hirtelen vagy jelentősen változó fizikai igénybevétellel járó elfoglaltság. Inzulinnal kezeltek számára a fentieken túl nem tanácsos a nem eléggé higiénikus környezetben történő munkavégzés, hiszen az esetenként napközben is szükséges injekciózást és vércukor-önellenőrzés végzését körülményessé teheti. Meggondolandó ,sőt inkább nem tanácsos a szemet megerőltető foglalkozások választása (pl. vésnök,órás, varrónő, műszaki rajzoló, preciziós műszerész stb.), váratlan vércukoresés szempontjából veszélyeztető (pl. tetőfedő, darukezelő, általában magasban vagy balesetveszélyes gépek igénybevételével történő munkavégzés) vagy neuropátia lehetőségére gondolva a fokozott vibrációs ártalommal (pl. légkalapáccsal) járó munkavégzés.
Nem ajánlhatók a végtagok potenciális sérülésével járó munkakörök (pl. aszfaltozás, üveges, bányász, kőfejtő stb.) választása sem. (A járművezetéssel kapcsolatos foglalkozásokra e helyütt nem térünk ki részben, mivel ezek hivatásszerű gyakorlását ideértve a repülőgép- és hajóvezetés speciális szempontjait is külön jogszabályi előírások korlátozzák.) Melegen ajánlhatók ezzel szemben olyan munkakörök, amelyek döntően szellemi tevékenységgel kapcsolatosak (pl. könyvtári, utazásszervezési, logisztikai munkakörök), továbbá amelyek egyenletes, nem megterhelő fizikai igénybevétellel járnak (pl. a kereskedelem, az egészségügy egyes területei, óvónő, kertész).
További szempontok az életpálya megválasztásához
Felsorolásunk természetesen csak a figyelmet néhány sajátos szempontra felhívó ajánlás, s magunk is ismerünk olyan diabéteszeseket, akik hosszabb ideje sikeresen, egészségük veszélyeztetése nélkül végzik az említett tevékenységek valamelyikét. Mindez még inkább alátámasztja a személyre szabott döntés meghozatalának szükségességét. A pályaválasztáshoz és a munkavégzéshez kapcsolódó fontos további szempont az életpályára felkészítők és a munkatársak korrekt tájékoztatása a cukorbetegség fennállásáról, az alkalmazott kezelés módjáról és a munkavégzést esetlegesen korlátozó szövődmények felléptéről. Ennek módja és ideje tekintetében általános útmutatás nem adható, minden esetben az adott egyénre és helyzetre vonatkozóan kell a döntést meghozni. Magunk is tapasztaljuk, hogy a cukorbetegség közlése önmagában is korlátozhatja a felvételt egyes képzésekbe vagy egy adott állás elnyerését. E tekintetben igen sok még a társadalom feladata.
A betegség elhallgatása ugyanakkor különösen inzulinkezelés esetén veszélyt jelenthet mind a cukorbeteg, mind a környezete számára. Úgy gondoljuk, hogy e nem könnyű kérdés megoldását csak a cukorbetegséggel kapcsolatos tények és adatok széles körű elterjesztése, a diabétesz rohamosan növekvő előfordulásának ismerete, a társadalom lehető legkörültekintőbb tájékoztatása jelentheti. Közös feladatunk annak megértése és elfogadtatása, hogy a megfelelően kezelt, anyagcsere-egyensúlyban lévő cukorbeteg ember a társadalom nem cukorbetegekkel egyenértékű tagja. Anyagcsere-rendellenessége nem betegség, hanem az életét végig kísérő állapot. A diabéteszesek kezelési elveket követő, jó értelemben véve tervezett életvezetése az esetek túlnyomó többségükben munkavégzésükben is előnyt jelenthet.
forrás: webbeteg.hu