A cukorbetegség (diabetes mellitus) tipikusan a civilizációs ártalmak egyik következménye, noha kialakulásának okai még ma sem tisztázottak teljes mértékben. Mindenesetre tény, hogy háborúk idején, szegénységben jóval ritkábban fordult elő, mint manapság, amikor a jólét pozitív oldala mellett annak káros hatásaival is szembe kell néznünk. A mozgásszegény, ugyanakkor stresszes életmód, a mértéktelen, kiegyensúlyozatlan táplálkozás, az elkényelmesedés mind-mind következményekkel jár.
Szénhidrát-anyagcsere
A szénhidrátok a szervezet leggyorsabban és legkönnyebben hozzáférhető energiaszolgáltatói. Mindennapos étkezéseink során egyszerű cukrok (gyorsan felszívódó szénhidrátok) és összetett szénhidrátok (lassan felszívódó szénhidrátok) formájában jutunk hozzájuk. A legfőbb cukorfaló szervek közé tartozik az agy, az izmok, a máj és a zsírszövet.
Gyorsan felszívódó szénhidrátok:
tej, kefir, joghurt, gyümölcsök, gyümölcslevek.
Lassan felszívódó szénhidrátok:
teljes kiőrlésű lisztből készült pékáruk, korpás keksz.
A normál vércukorszint többé-kevésbé állandó (3,5-5,5 mmol/l), azonban étkezést követően megemelkedik, amelyet az egészséges szervezet gyorsan helyre tud állítani. Ekkor ugyanis a hasnyálmirigy nagyobb mennyiségben kezdi termelni az inzulint, amelynek fő feladata a cukor sejtekbe juttatása a vérből. Amennyiben kevés az inzulin vagy nem tudja kifejteni hatását – vagyis a sejtek nem reagálnak rá -, a vérben megemelkedik a cukorszint, a sejtek pedig éhezni kezdenek. Ekkor beszélünk cukorbetegségről.
A vércukorszint egyenletességét több mechanizmus befolyásolja, részben a már említett inzulin, részben pedig a szintén a hasnyálmirigyben képződő glukagon. Kellő utánpótlás híján, tehát ha kimarad egy-egy étkezés, a vér cukorszintje túl alacsonyra süllyed, ekkor glukagon termelése indul meg, amelynek az a szerepe, hogy mozgósítsa a raktározott glukózt, így rendezve a vércukorszintet.
1-es típusú cukorbetegség
A diabétesz ezen fajtája gyermekkorban vagy a felnőttkor első szakaszában alakul ki, amikor valamilyen oknál fogva a hasnyálmirigyben elpusztulnak az inzulintermelő sejtek. Ez a forma az összes cukorbetegség kb. 10%-át teszi ki. Az 1-es típusú cukorbetegek egész életükben inzulinpótlásra szorulnak.
Az 1-es típusú cukorbetegség tünetei
Tünetei általában kifejezettek: a tökéletlen anyagcsere miatt jelentős fogyás jelentkezik, cukor jelenik meg a vizeletben, nagy mennyiségű vizeletet választ ki a szervezet, emiatt pedig fokozódik a szomjúságérzet. A bőr kiszárad, viszketni kezd. Ez az állapot olyannyira súlyos, hogy kezelés nélkül rövid idő alatt súlyos, életveszélyes diabéteszes kóma alakulhat ki.
Diagnózis
Az 1-es típusú cukorbetegségben a tünetek olyannyira jellegzetesek és olyan gyorsan jelentkeznek, hogy már önmagában ez is gyakorlatilag biztossá teszi a diabétesz tényét, de a diagnózis felállításához vércukormérésre is szükség van. Ha a tünetek fennállása mellett a vércukorszint éhgyomorra több mint 7,8 mmol/l vagy étkezés után bármikor több mint 11,1 mmol/l – cukorbetegségről beszélünk.
Az 1-es típusú cukorbetegség kezelése
A terápia célja, hogy a vércukorszint a normál tartományon belül mozogjon, ne legyen tartósan magas a szintje, de ne is ingadozzon túlságosan. Számukra az inzulinkezelés és a diéta az egyetlen kezelési lehetőség. Egyensúlyba kell hozni az étkezés vércukoremelő hatását az inzulin vércukorcsökkentő hatásával.
2-es típusú cukorbetegség
Ezt a típust régebben érett- vagy öregkori diabétesznek is hívták, hiszen elsősorban felnőtt- vagy időskorban alakul ki, többnyire 40-65 év között. Esetükben többnyire termel a szervezet inzulint, gyakran többet is a szükségesnél, csak a sejtekben nem tudja kifejteni a hatását, mivel azok bizonyos mértékig rezisztensekké váltak rá. Ez az érzékenység több okból is létrejöhet, de a leggyakoribb kiváltója az elhízás. Később, ha a vércukorszint nem rendeződik, a tökéletlen
anyagcsere miatt túlterhelt hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei kimerülnek, s végül inzulinadás válik szükségessé.
A 2-es típusú cukorbetegség tünetei
A 2-es típusú diabéteszben a vér cukorszintjének emelkedését a betegek legnagyobb része nem érzékeli, ezért gyakran csak rutinvizsgálatok kapcsán derül fény a cukorbetegségre, esetleg a szövődmények tüneteiből következtethetünk meglétére.
Diagnózis
Leginkább a laboreredményekre támaszkodhatunk. A következő kritériumok alapján állítható fel acukorbetegség diagnózisa:
- klasszikus tünetek jelenléte, valamint az éhgyomori vércukorérték 7,8 mmol/l vagy annál több;
- klasszikus tünetek nincsenek, de az éhgyomori vércukorérték ismételten 7,8 mmol/l vagy annál több;
- klasszikus tünetek jelen vannak, továbbá az étkezést követően bármikor mért vércukorérték 11,1 mmol/l vagy annál több.
A 2-es típusú cukorbetegség kezelése
Jelentős súlytöbblettel rendelkező betegek esetében, ha gyanítható, hogy a felesleges kilók leadásával a magas vércukorszint csökkenthető, a hangsúly a diétára esik. A diabéteszben a hangsúly a táplálkozáson van, vagyis az étrendi kezelést egészíti ki a gyógyszeres terápiát és nem fordítva.
Az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség szövődményei
Szövődmények kialakulásával mindenkinek számolnia kell. Az 1-es típusú cukorbetegeknek azért, mert náluk fiatalkorban alakult ki a diabétesz, és a következmények szempontjából nem mindegy, mennyi ideje áll fenn a betegség. A 2-es típusúaknak pedig azért, mert a tünetek gyakori hiánya miatt túl későn fedezik fel a kórt, sőt, nemritkán a szövődményekből lehet következtetni meglétére. Ekkorra pedig a zavart anyagcsere talán már helyrehozhatatlan károkat okozott. E szövődmények alattomosan alakulnak ki, kezdetben nem okoznak panaszokat, ezért a cukorbetegek – különösen a 2-es típusúak – hajlamosak elbagatellizálni a helyzetet. Náluk a magas vércukorszint nem jelez feltétlenül, nem fáj, jól érzik magukat, ezért a számukra oly kellemetlen diétát nem érzik igazán fontosnak. Egészen addig, amíg észre nem veszik, hogy pl. nem látnak jól. Elgondolkodtató, érdemes-e törekedni a jó vércukorértékekre, vagyis megéri-e jól diétázni. A szövődmények jó paraméterekkel rendelkező betegek esetében vagy nem jelentkeznek, vagy jóval később.
Terhességi cukorbetegség
Terhesség során fokozott mennyiségben termelődnek olyan hormonok, amelyek az inzulin hatását rontják. Azoknál a kismamáknál, akiknek szervezetében az inzulintermelés nem fedezi a megnövekedett inzulinszükségletet, terhességi diabétesz jön létre. Ez az állapot érezhető tüneteket nemigen produkál, a diagnózishoz a vércukorszint laboratóriumi vizsgálata szükséges.
A terhességi cukorbetegség kezelése
A diagnózis felállítását követő első feladat, hogy a kismama megtanulja a diétát. Az esetek nagyobb részében elegendő az étrendi kezelés, amelyet diabétesz gondozóban dietetikus tanít meg a kismamáknak, s csak kisebb részben válik szükségessé inzulin adása is. Terhességi cukorbetegséget tablettával kezelni szigorúan tilos!
Szülést követően a vércukorszint helyre áll, azonban vizsgálatok igazolták, hogy a terhességi diabétesz gyakran a 2-es típusú cukorbetegség előhírnöke is lehet, mivel az esetek mintegy 60%-ában évekkel később ki is alakul. Ezért, ha szigorú cukorbeteg-diétát nem is kell tartani a szülést követően, érdemes az életmódra nagyobb hangsúlyt helyezni, vagyis a mozgás és az egészséges táplálkozás kerüljön előtérbe a családban.
Szövődmények
A nem megfelelően kezelt terhességi cukorbetegség ugyan jelenthet veszélyt a kismamára is (gyakoribb a spontán abortusz, a korábban már fennálló magas vérnyomás súlyosbodása), de elsősorban a magzat válik veszélyeztetettebbé. A magzat túlságosan megnő, valamint születését követően hipoglikémia (túl alacsony vércukorszint) léphet fel nála, amely különböző komplikációkat okozhat. Azon kismamák esetében azonban, akik együttműködnek a kezelésben részt vevő orvosokkal és dietetikusokkal, vagyis vércukorszintjük rendeződik, ugyanolyan eséllyel szülnek egészséges újszülöttet, mint terhességi cukorbetegségben nem szenvedő kismamatársaik.
Forrás: macosz.hu