Kategóriák
Életmód

A vércukor önellenőrzés alapvető előfeltétele a jó anyagcserevezetésnek 1. rész

Több évtized óta cukorbetegek bizonyára egyetértenek abban, hogy a vércukor önellenőrzés képezte alapját a diabétesz kezelésében az elmúlt másfél-két évtizedben végbement forradalmi változásoknak. A vércukornak a beteg által végzendő önellenőrzése már tablettás kezelés mellett is feltétlenül kívánatos lenne, jóllehet ezen esetekben az önellenőrzés eszközeit (vércukormérő, tesztcsík) az OEP nem támogatja. A vércukor ellenőrzés által a beteg mind saját maga, mind gondozó orvosa számára támpontot nyújthat az esetenként szükségessé váló korrekciókra, azaz az étrend, a fizikai aktivitás ill. a vércukorcsökkentő tabletták, (később az inzulinok) adagjainak módosítására, ambuláns körülmények között is. Ezen túlmenően a cukorbeteg azáltal, hogy elvileg bármikor meghatározhatja vércukor értékét, részben kellő önbizalomra tehet szert, részben lehetősége nyílik saját anyagcsere helyzetének lehető legpontosabb megítélésére és ennek nyomán az esetenkénti önkorrekcióra is.

vércukor önellenőrzés, anyagcsere, vércukor,

A vércukor meghatározása

A vércukor meghatározásoknál fontos szempont, hogy a megfelelő technikával, rendszeresen leellenőrzött vércukormérő készülékkel és a szavatossági időn belül használt tesztcsíkokkal mért értékeket a beteg kezelési naplóban rögzítse és így azok áttekintését mind maga, mind a gondozó orvosa számára folyamatosan biztosítsa.
A vércukor önellenőrzés során kapott eredmények értékelésénél szem előtt kell tartani, hogy egyszer-egyszer bármilyen (nagyon magas vagy nagyon alacsony) érték előfordulhat anélkül, hogy ebből komoly következtetést le kellene vonni. Nem cukorbetegek esetében is ingadozhat a vércukor: étkezések előtt akár 4-6 mmol/l között, étkezéseket követően pedig 5-9 mmol/l között. Cukorbetegeknél az ingadozások mértéke sokkal nagyobb lehet. Éppen ezért a rendszeres vércukor mérések eredményeiből csak akkor szabad következtetéseket levonni, ha azok egy-egy napszakra, egy-egy étkezés előtt vagy után jellemzően kimutathatók, az egy-egy időpontban végzett mérések több mint 70%-ában reprodukálhatók.

vércukor önellenőrzés, anyagcsere, vércukor,

A vércukor ingadozásról

Fontos tudni: Diétával és tablettával kezelt cukorbetegeknél viszonylag a legkisebbek a vércukor ingadozások, ezért szükségtelen a napi egynél gyakoribb vércukor mérés. Nem tartjuk helyesnek ún. napi profilmérés végzését sem, azaz egyelten nap 5-6 vércukor, ezt követően pedig 1-2 héten át semmi. A napi profilmérés kapcsán a beteg automatikusan jobban odafigyel az étkezésre és a gyógyszer helyes bevételére és ez meghamísítja a képet. A lépcsőzetes – naponta – másnaponta egyszer – végzett mérések nagyon jól tükrözik a vércukor alakulás napszakos dinamikáját és mind a beteget, mind a gondozó orvosát jól eligazítják a teendőket illetően.
Ha a kérdést közelebbről megvizsgáljuk, akkor az éhomi vércukor szintek mérésétől kell kiindulnunk. A laboratóriumokban és legtöbbször a háziorvosi rendelőkben – ahol az inzulin nélkül kezelt diabéteszesek túlnyomó többségét gondozzák – rendszerint éhomi vércukor meghatározásra kerül sor. Ennek kapcsán általában kétfajta eredményre juthatnak: „Elfogadható”, azaz mondjuk 7 mmol/l alatti a vércukor, tehát nem kell semmit tenni, minden maradhat a régiben. Az általában nem kerül szóba, hogy a vizsgálatra „készülve” a beteg már az előző napon erősen visszafogja az étkezését, este szinte nem is vacsorázik, tehát a „jó” érték nem feltétlenül tükrözi a valódi állapotot. Ha viszont ennél magasabb, 8-10 mmol/l közötti értéket mérnek, akkor újabb lehetőségek adódnak: Az egyik: a beteg és kezelőorvosa közös egyetértéssel elbagatellizálja, és úgy vélik, hogy egy ilyen tartományban mozgó vércukor még nem jelent komoly problémát, attól még nem szükséges sem az étrendet komolyan megszorítani, sem erőfeszítéseket tenni a fokozott fizikai aktivitásra, esetleg gyógyszert változtatni. A másik lehetőség: az orvos összeráncolja a homlokát és erélyesebb beavatkozást helyez kilátásba, a beteg viszont magyarázkodik; születésnapom volt, Húsvét volt, Karácsony volt, lakodalomban voltam, tegnap kivételesen sokat vacsoráztam, stb., és ezért minden marad a régiben.

Viszont mi a helyzet abban az esetben, ha a diabéteszesnek módjában áll meghatározni éhomi vércukor szintjét és ennek a gyakorisága nem 2-3 havonta egyszeri, hanem hetente 3-4-szeri.

Viszont mi a helyzet abban az esetben, ha a diabéteszesnek módjában áll meghatározni éhomi vércukor szintjét és ennek a gyakorisága nem 2-3 havonta egyszeri, hanem hetente 3-4-szeri. Ez esetben világossá válhat számára, hogy a korábban gyakran félrevezető mérések a valóságban mit takarnak, milyen napi program és étkezés, ezen belül vacsorázás után milyenek a másnap reggeli vércukrai és hogy ezek általában milyen tartományban mozognak. És ha azt is tudja, hogy számára az alkalmazott életmód és gyógyszeres terápia akkor ideális, ha az éhomi vércukor szintjei legalább 90%-ban 5,5-6,5 mmol/l között változnak, önmagától is eldöntheti, hogy valóban minden rendjén van-e. Tudni kell ugyanis, hogy a nem az „ideális” tartományban mozgó, azaz 6,5 mmol/l feletti éhomi vércukrok magasságával párhuzamosan nő a 6-8-hetes vércukor átlagot mutató HbA1c szintjük és ezzel párhuzamosan fokozódik a szív- és érrendszeri kockázatuk. Minden 1 mmol/l-es éhomi vércukorszint emelkedés 10-15 %-kal növeli a szívinfarktus vagy a szélütés kockázatát.

Forrás: macosz.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük