Kategóriák
Hírek

Ez a szerelem segít sok cukorbetegen

Az informatikus nem fogadta el, hogy szerelme cukorbetegségének kezelésére nincs jobb módszer. Addig fejlesztgették a meglévő eszközöket, míg összehackeltek egy műhasnyálmirigyet. A megoldást közkinccsé tették, bárki használhatja.

pic (26)

Az egész azzal kezdődött, hogy Scott Leibrand és Dana Lewis 2013-ban találkoztak és egymásba szerettek – írja a Bussines Insider. A lánynál 14 évesen diagnosztizáltak 1-es típusú cukorbetegséget, azóta kell inzulint kapnia. Ehhez egy inzulinpumpát használt, amely egész napra elosztva adagolja az előre beállított inzulinmennyiséget. A megfelelő beállításokhoz azonban pontos mérések is kellenek, ezért naponta 12-szer kellett vért venni és vércukrot mérni. Emellett folyamatosan ellenőrzi glükóz-szintjét egy eszközzel, ami öt percenként szúr egy apró szenzort a bőr alá, az adatokat pedig egy monitorra küldve riaszt, ha túl alacsonyra süllyed a szint. Ez az adott esetben életveszélyes hipoglikémiás állapot elkerülésére szolgál.

A monitor azonban nem volt elég hangos, barátai mindig aggódtak, hogy Dana egy éjjel nem ébred fel rá, és ez számára végzetes is lehet. Scott kezdetben a monitor riasztását akarta hangosabbra, figyelemfelkeltőbbé alakítani. Ez első hallásra egyszerű feladatnak tűnik, de egyáltalán nem az. Nagyjából olyan, mintha azt akarnánk elérni, hogy a mikró figyelmeztető hangja a rádióból szóljon.

Némi – informatikus – baráti segítséggel sikerült elérni, hogy a monitor az adatokat azonnal egy számítógépre továbbítsa, így pedig már könnyedén beállítható volt a riasztás, amit szabadon tudtak továbbítani bármilyen eszközre. (A monitor gyári állapotában csak utólag lehetett hozzáférni a mért adatokhoz.)

Eközben Scott rájött, hogy a módszer, ahogy Dana és a hozzá hasonló betegek napról napra kiszámítják, hogyan állítsák be inzulinpumpájukat, felírható egy algoritmussal. Ezt meg is tették, a már említett barátok segítségével a rendelkezésre álló sok-sok adat alapján írtak egy algoritmust, ami Dana fizikai aktivitása, étkezései és vércukorszintje adatainak ismeretében folyamatosan számolja, mikor mennyi inzulinra van szüksége. Az algoritmus hosszasan tesztelték és folyamatosan javítgatták, hiszen minden programban lehetnek hibák, “de rossz adag inzulin beadása kicsit komolyabb probléma, mint egy számítógépes játék lefagyása”.

Itt már nem álltak le, a cél egy olyan rendszer kialakítása volt, ami voltaképpen hasnyálmirigyként működik, külső beavatkozás nélkül képes fenntartani Dana szervezetében a normális inzulinszintet. Ehhez meg kellett hackelni egy inzulinpumpát: a berendezés szoftverében talált biztonsági résen keresztül sikerült felülírni a programját. A végeredmény egy mű-hasnyálmirigy: egy miniszámítógép feldolgozza az általuk írt algoritmus a glükózmonitor adatait és utasításai alapján a pumpa automatikusan adagolja az inzulint. Az adatátviteli problémákat is megoldották, így nincs szükség az eszközök fizikai összekötésére, de internetkapcsolatra sem.

Az egész rendszer az esküvőjükre készült el, így Dana tulajdonképpen nászajándékba kapott új, működő hasnyálmirigyet. De nem tartotta meg magának. A mesterséges hasnyálmirigy lényegét, az azt irányító algoritmus nagy részét nyilvánosságra hozták, azóta egyre többen használják a megoldásukat.

Forrás: www.hazipatika.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük