A cukor helyettesítésének egyik megoldása a cukoralkoholok alkalmazása. Mik ezek, mit kell tudni róluk?
A cukorbetegségben, inzulinrezisztenciában szenvedők és az egészséges életmód hívei a cukrot igyekeznek mással helyettesíteni. Erre remek alternatívát kínálnak az úgynevezett cukoralkoholok. Arról, hogy ezek mit is takarnak, s hogy milyen előnyökkel, hátrányokkal rendelkeznek, Varga Dórát, a Budai Endokrinközpont dietetikusát kérdeztük.
Mik azok a cukoralkoholok?
A nevükkel ellentétben sem a hagyományos értelemben vett cukorhoz, sem az alkoholhoz nem tartoznak. A cukoralkoholok ugyanis a szénhidrátok redukciójából – az a folyamat, amelynek során a vegyületből oxigént vonnak el – képződő többértékű alkoholok. A természetben is megtalálható anyagokról van szó, de mesterségesen is előállíthatók.
Előnyök: Lassú felszívódású szénhidrátok lévén, remekül beilleszthetők a cukorbeteg/IR-diétába is, hiszen lassan emelik meg a vércukorszintet. A fehér cukorhoz képest kb. feleannyi energiát tartalmaznak, így azok is fogyaszthatják, akik a súlyfeleslegüktől szeretnének megszabadulni. Nagy előnyük továbbá, hogy a szájban található baktériumok számára nem jelentenek tápanyagot, így nem roncsolják a fogakat – éppen ezért számos cukormentes rágógumiban megtalálhatók. Kifejezetten ajánlottak olyan süteményekhez, ahol a cukor tömege is fontos a recept elkészítéséhez.
Hátrányok: Rengeteg előnyük mellett nagy hátrányuk, hogy nagyobb mennyiségben az érzékenyebbeknél hasmenést, görcsöket, puffadást okozhatnak – bár ezek a tünetek a szervezet fokozatos hozzászoktatásával kiküszöbölhetők. Továbbá nem karamellizálódnak, és mélyen a pénztárcába kell nyúlni vásárlásukhoz.
Legelterjedtebb cukoralkoholok
A legnépszerűbb cukoralkoholok közé tartozik a szorbit, a mannit, az eritrit, a xilit és a maltit.
Szorbit: (E420) Az egyik legelterjedtebb cukorpótló szer, mely számos gyümölcsben is megtalálható, ám mesterségesen is előállítják, leggyakrabban kukoricakeményítőből. Hőálló, így sütéshez is remekül felhasználható, ráadásul segít az étel puhán tartásában, mivel vízmegkötő képessége jelentős. Lebontásához nem szükséges inzulin, de magas energiatartalma miatt fogyókúrázóknak nem ajánlott.
Mannit: (E421) A természetben megtalálható algákban, zuzmókban, ipari felhasználásra pedig gyümölcscukorból állítják elő. Igen lassan szívódik fel a vékonybélben, 20 százaléka változatlan formában kiürül a vizelettel.
Eritrit: (E968) A természetben gyümölcsökben és gombákban fordul elő, a boltban vásárolt formáját cukor erjesztésével állítják elő. A vékonybélben teljesen felszívódik, így hashajtó hatása gyakorlatilag nincs, eltérően a többi a cukoralkoholtól. Jól használható az élelmiszeriparban, mivel növeli a sütőipari termékek eltarthatóságát, frissességét.
Xilit: (E967) Iparilag nyírfából, illetve kukoricacsutkából és préselt cukornádból állítják elő. Az elfogyasztott nyírfacukornak csupán negyede szívódik fel a vékonybélben, ezért erős hashajtó hatású lehet. Érdemes a bevitt mennyiségét fokozatosan emelve hozzászoktatni a szervezetet. Az egyetlen cukoralkohol, amelyre szénhidrátot kell számolni a cukorbetegeknek.
Maltit: (E965) A cukoralkoholok közül az egyik legédesebb, így kevesebbet kell belőle használni, mint a többiekből. Szirup formában is megtalálható édességekben, ezt azonban cukorbetegek nem fogyaszthatják, a hozzáadott egyszerű cukor miatt.
Forrás: otvenentul.hu